Hogyan állítsam a szerencsét a szolgálatomba?

nincskudarcEgyszer egy barátom fordult hozzám, hogy miért kerül már negyedszer is ugyanabba a helyzetbe, és nem talál egy hozzáillő párt. Ő nem hisz abban, hogy az élet, a párkapcsolat lecke. Pont az nem lehetne az!!!! Hiszen ő megérdemli már! Ő már mennyit tett a másikért! És mégis… nem sikerülnek a dolgai. Nincs szerencséje, mondta – úgy érzékeltem, le is mondott mindenről. 😦

Ha ilyenkor önmagamat nem vizsgálom meg, miért is van ezzel a visszatérő helyzettel dolgom, és nem leckeként fogom fel, vagyis nem nézem meg, mit is üzen (tanít) ez a helyzet nekem, vajmi keveset tehetünk annak érdekében, hogy a szerencse is ránk találjon…**

Tényleg ennyire nagy úr a véletlen és hogy hova születtem?

Mi van, ha másképp állunk a kérdéshez… hogyan állítsuk mi saját magunk a magunk oldalára a “véletlent”… ? Mit tehetünk mi magunk azért, hogy szerencsések legyünk???

Fura, ugye?

Már szövöd is a magad elméletét. 🙂

Pedig a történet valahol máshol kezdődik: hogyan hozd MAGAD abba a pozicióba, hogy a magad oldalára állítsd a szerencsét vagy a véletlent…

Először is elég fontolóra venni, hogyan is bántam másokkal, magammal és az idővel.

Amikor a szerencsére fogom, hogy nem sikerül az életem, még egy dolog hiányzik .. annak a bizonyos közegnek az alapos szemügyrevétele, amiben élek, ami visszatükröz, és ami nem enged ki a markából vagy én sem akarok ebből igazán kitörni. Ha megtalálom a helyem, akkor megszűnik bennem a minősítgetés és megszületik bennem az elfogadás.

Hosszú vagy rövidebb idő, mindenkinél más, amíg megérik benne, hogy akarjon többet tenni, képezni magát, akarjon olyan közösséget találni, ahol jól érzi magát, ahol elfogadják, ahol hasznosnak és fontosnak érezheti magát. Ezt az érési időt mindeninek meg kell adni, nem lehet rövidíteni, de ha elérkezik a pont, hogy kell és fontos változtatni (mert így mennek el az évek, örömök és sikerek nélkül), ott már több módszer is belendítheti a változást.

Ezek közül a módszerek közül mindegy melyiket választjuk, igazából csak egy a fontos. Üljünk le és gondoljuk át magunkban az eddigi életünk, mi a felelősségünk, mi ellen harcolunk igazából és kérjünk segítséget, ha folyamatosan zsákutcába kerülünk, ugyanazokat a köröket járjuk és valóban elakadunk.  Ahogy John Maxwell gyakran rámutat – nem önmagában a tapasztalás a legjobb tanítómester, hanem az ELEMZETT és ÉRTÉKELT tapasztalás.

Szeretettel: Márti**
fejlesztő, coach Szfvár
15 éves problémamegoldó és szemléletváltó gyakorlattal

Érdeklődni:

marti0516@gmail.com

 

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s