Néha csak a zuhanás az, ami megtanít repülni

colorful-hot-air-balloon-free-liense-CC0-2-980x657.jpgCsak mondogassuk, mantrázzuk magunkban, hajtogatni kell csak, hogy minden oké, akkor is, ha nem így van… ?
Ezt a mondatot gyakorta látom, hallom. Igen, létezik olyan, hogy kényszerítem magam nevetni, és ez előbb-utóbb beindítja az agyam és azokat a “jó-érzés” területeit, amit a nevetésizmok kiváltanak.

Mégis azt mondom, ez csak tüneti kezelés.

Olyan sebeket cipelhetünk az elfojtások miatt évekig, tudat alatt is, hogy egy csomó kérésünk, tervünk meghiúsul és egyszerűen egyre inkább örvénybe kerülünk. Negatív spirálba kerülünk, amiből kijönni csak egyféleképpen lehet.

Teljesen a padlóra kell zuhanni. Meghalni bele. Megtisztulni és újraéledni, de már tudatosan, sosem felejtve a leckét és levonva a konzekvenciát: ezt tanultam belőle. Okultam belőle.

Magadnak ily módon engedsz új utat. Megbocsátasz. Megbocsátod, hogy hagytad magad, hogy nem voltál bátrabb, merészebb, kíváncsibb, hogy nem néztél eléggé körbe, hogy nem gyűjtöttél elég ember- és világismeretet.

Hajtogatni a tükör előtt: minden oké… ez a legnagyobb önbecsapás. A szemétdomb akkor is büdös marad, ha beültetjük reményfűvel és hurráoptimuzmus-tulipánnal. A múlttal addig kell foglalkozni, amíg érezzük, hogy az gátol és a jövőnkre rossz hatással van. Nem szabad kidobnod, részed volt, de nem szabad rágcsálni sem sokáig, el kell engedni a sértőt, a fájót, vagy el kell fogadni a régi dolgokat, valamire épp ezek nyitják majd fel a szemed. /Amire van ráhatásod, kijavítani, amire nincs, elengedni, megbocsátani. Nem azért, mert nincs igazad, hanem mert megérdemled a békét./

Már csak arra kell koncentrálni, hogy igen, tévedtem, de MA, már nem fogom elkövetni újra azt a hibát, hogy bárki úgy bánjon velem, ahogy magának sem kívánná. Már csak ez az egy a kérdés: MOST, hogy ezen túl vagyok, MILYEN lettem? Milyen vagyok? Milyen leszek? Tudok-e önazonos és megtalált önmagam maradni?

Ki merek-e állni legközelebb magamért, ha egy ilyen tiszteletlen és hozzám nem méltó helyzetbe kerülök?

Szóval rágcsálni kell kicsit ezeket a sérelmeket, de aztán köpd ki vagy nyeld le. Tedd a fejedben a helyére. Később látni fogjuk, hogy ez része volt valami nagyobb tervnek. Enélkül nem jutottunk volna oda, ahol épp most és ahogy éppen önmagunkkal vagyunk. “SENKI nem halt még bele abba, ha lenyelte a büszkeségét!”

Amíg a padlón, csendben fájón gubbasztasz, nem veszed észre a napocskát. Minden nap nem lehet jó, de minden napban van valami jó.
Vannak dolgok, amiket csak alulnézetben láthatunk teljességében és összességében.
Van, hogy a zuhanás tanít meg bennünket repülni.

Amíg lenn vagy a padlón, legalább nézz körül ott, mit is lehetne összeszedni.
Egyébként meg ne gondolkozd túl. Ez volt az én hibám is. A nők már az elején érzik, rájönnek, milyen vaj is van a pasik füle mögött.

Csinálj valami új dolgot, ami eltereli a figyelmed, vagy csinálj egy régit, másképp. Fordítva. Csak ne maradj benn az önsajnálkozás gödrében sokáig. Ne béleld ki azt a gödröt szép puha lepedővel.

Én ebben az életszakaszomban kezdtem írni. Leírtam, kiírtam magamból mindent, amennyire objektívan csak tudtam. Sokan merítettek erőt belőle.

ÉS megtanultam máshogyan kérni. Miután minden paradox módon működik és fordítva, a görcsös akarat és a hiány még több sóvárgást szül, ha akarom, előbb el kell engednem… ez azért nem egyszerű történet.

Nem, nem meghatározott dolgot kérek! Inkább csak valamiféle JELet adjon, hogy merre menjek. Mindig jött egy telefon, egy régi barát, nagyon érdekes vonzások voltak. Akkor olvastam el a karmának nincs humorérzéke c. könyvet, érdekes volt. Ebben a könyvben nem lista szerinti kérelmekről írt, hanem olyanról, hogy a legjobbat, a legmegfelelőbb pillanatban kapjam, ami nekem és másnak is jó.

Mivel a listás kéréseim sorra befuccsoltak, valami sosem klappolt, akkor áttértem erre. Add uram, jöjjön, amit nekem szánsz. Adj jelet, és add, hogy észrevegyem. Általában sírással teremtek. Kisírom magamból, én nem vagyok ordibálós fajta. DE bent nem maradhat. Megbetegít.

Akkor tanultam meg, hogy merni kell sírni. Egyedül. És akkor megkönnyebbülök.

Könnyebben keresek önbizalom-építő olvasmányokat, könnyebben kezdek el egy újabb szakaszt és szebb álmaim jönnek.

Az önbizalom kulcsa a sikerélmény. Menj, keress valami kihívást! Vagy olyat, mi örömöt ad!

Királylány vagy! Sose feledd! Érezd is magad úgy! Amit elképzelni el tudsz, meg is tudod valósítani! A hogyanra ne legyen gondod, azt vállalja a Gondviselő! Hozd ki magadból a jót. Megérdemled a jót! Tedd meg az első lépéseket és a “szerencse” is mellédszegődik!
A jó jót is vonz! Vagy épp megláttatja mindenben a jót! Erről szól a Titok!

“Az egyik legijesztőbb felismerés az életben az, hogy magadat csak te tudod megmenteni.”

“Rajtunk múlik minden, nem angyalokon, földönkívülieken, bankokon vagy politikusokon. Rajtunk, azon, hogy mennyire vesszük kézbe saját kis életünket és kezdünk vele valamit. A bábot mozdító fonalat a kezünkben tartjuk.”(Kezdet)

Mennyire igaz!

Parányi porszem vagyunk s szempor-örvényben élünk. Ez az egész, ami velünk történik, nem is igazán csak rólunk szól, hanem a felelősségről, a megbocsátásról, az elfogadásról!

Miről szól még? Hogy ne féljünk. Hogy merjünk új dolgokba fogni. Régi dolgokat feleleveníteni.

“MIKOR volt utoljára, hogy valamit először csináltál?”

when-was-the-last-time-you-did-something-for-the-first-time-quote-2

***

szeretettel: márti-unique

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s