Stressz-kresz – az érték a mérték

selye

Amikor felborul az adok-kapok egyensúlya egy kapcsolatban, minden felborul. Életünk pillérei és tartóoszlopai megroggyannak, kapcsolataink rövidre záródnak, egészségünk tova tűnik, munkánk sikertelen, s már nem köt le, hobbink elenyészik… fáradtak leszünk. Ólmos fáradtak. Először az egészségünk hagy el, aztán a barátok.

Amikor a testünk fárad el ennyire mélyen, valójában a lelkünk kér pihenőt. Ha voltál már abban a cipőben, amikor felfedezhetted, mely kapcsolatod megjavítása hozta meg egészségedben az áttörést, akkor olvass tovább. Ha az orvosságokban hiszel, és abban, hogy bekapsz párat és kihoz a pánikból, szorongásokból, stresszből, akkor ez a cikk nem neked szól.

Érdekes észrevenni, hogy amikor gyermekként betegek lettünk, sokkal inkább hatott az a  tea, amit édesanyánk készített. Talán nem is a tea volt a gyógyír. Talán inkább az, hogy szükségünk volt arra, hogy szeretetteljes közegbe kerüljünk.

Biztosan hallottál  a placebóhatásról. Amikor az elme elhiszi, hogy gyógyszert kap és ennek megfelelően működik.

Ha elhiszed, hat rád.

henryford

Veled is történt talán olyan, hogy aminek nem voltál tudatában, az nem is bánthatott és nem jelentett veszélyt rád. Ez persze kétélű dolog, a tudatlanság több kárt okoz, mint gondolnánk. Gyermekkorban mégis az érzelmi biztonság, amit szüleinktől  kaptunk, és ami egyben az egészséges önértékeléshez vezet, kiállja az idő és a betegségek próbáját is. Nem azt mondom, hogy nem leszünk betegek, hanem azt, hogy aki elfogadja hibáit, önmagát, képes az örömre és a megbocsátásra, jobban viseli a megterheléseket és tudatosan keresi a megoldást, a célokat, hamarabb gyógyul, s akár teljesen kigyógyul.

Jómagam érdekes választási helyzet elé kerültem minap. Visszamenjek-e az aranytojást tojó tyúkhoz, ami a mai modern rabszolgatartó cég, vagy maradjak a nekem örömöt adó új vonalnál, amivel új életet kezdtem és meggyógyítottam magam. Arra gondolok, hogy a mindennapi öregedéssel járó kripliségek mellett eltűntek az igazán aggodalomra okot adó betegségek.

Selye professzor: Stressz distressz nélkül – édesanyám nagyon sokat olvasott könyve volt. Ő rák-túlélő. Ahogy az ő anyukája is. Ahogy jómagam is.

Kétféle stressz van. Az egyik előremozdít (eustressz), a másik megbetegít (distressz). Kiégés, hosszas betegség esetén vajon elég a tüneteket kezelni, mert a kiinduló okot úgysem lehet megtalálni?

Az a stressz, ami igazából kihívás (eustressz) olyan mértékben változtathatja meg a gondolkodásunk és az életünkhöz való hozzáállásunk, hogy még a bénító distresszt is háttérbe szorítja, segít a szorongásaink, aggódásaink elleni gondolatstopban, és rávesz minket arra, hogy időnként leüljünk a mérföldkövünkre és magunkba nézzünk, merjük lefuttatni a gondolatokat, de tudjunk időben kiszállni, ha már csak magunkat zárjuk ketrecbe velük.

Segítővel egyszerűbb lépésekkel is haladhatunk. Az adok-kapok egyensúly vizsgálata nagyon kézzel fogható eredményeket adhat.

Nincs szükségünk a múltra, csak addig, míg a gennyes sebeket ki nem tisztítjuk és már tiszta vér nem folyik belőlük. Ez a megkönnyebbülés segít begyógyítani múltbeli hiányainkat, feldolgozni rossz döntéseinket  és segít arcunkat az új irányba fordítani, a jövőnkre és céljainkra fókuszálni, hisz megszűnik a zavar, a félelem, a fájdalom. Arra ösztönöz, hogy teljes erővel arra a mostra is figyelhessünk, arra, amit tényleg szeretünk csinálni, és hogy keressük azon emberek társaságát, ahol elfogadnak, ahol magunkat is könnyebben elfogadhatjuk, ahol jó érzés lenni. Egy-egy ilyen helyzet  lebbenti fel a fátylat arról, mi is a valóban értékes és lényeges a számunkra. Arra, hogy az idő habár relatív, egyszer örökre elnyel testestől-lelkestől, s ha nem figyelünk, nem is Élünk.

Amilyen egyszerűnek tűnik,  olyan nehéz rávennünk magunkat kapcsolódásaink, döntéseink számvetésére. Pedig csak elhatározás kérdése. Minden fejben dől el. Milyen jó, hogy a szív intelligenciája is a kísérőnk. És hogy átmenetileg uralmunk alá hajthatjuk az időt. A rövid hosszúnak tűnhet, a hosszú rövidnek, s van, hogy meg is áll számunkra, vagy épp az elvesztegetett pillanatok örvényében vesztegelünk, pedig rohanunk! A mókuskerék, ami gyermekkorunkban játék volt, most felőröl… kiéget, s leülsz-e már végre, vagy még hajtasz?

Változtatnál? Kipróbáltál már pár módszert, akár a könyvet is olvastad és mégsem tudtad alkalmazni? Nem leled utad, helyed az életedben?

Minden kudarc magában hordozza a létrát. Te döntöd el, felfelé mész-e rajta.

Vár az EQ-Bázis! Mert KÉPes vagy!

Szeretettel: Márti**
fejlesztő, coach

Advertisements

Stressz-kresz – az érték a mérték” bejegyzéshez egy hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s