Amikor szép vagy

Berzenkedem, ami szívem joga, mikor egy szépségéért becsült díva kijelenti, hogy a szépség nem fontos a lelki békéhez.

Ami valójában nagyon is igaz! De minő furcsaság, és bocsi, de a kisördög belémbújt, de mennyivel hitelesebb lenne, ha ezt a szomszéd átlagos, nem ombre hajú, és nem a legtrendibb cuccokban járó lány mondaná, akinek urambocsá még ájfónhatosa sincs…

Az tényleg nagy dolog lenne, hiszen a média semmi mást nem céloz meg, mint hogy nézhesd mások életét, és kapj idegbajt, dühöngj, irigykedj, sajnáld magad, és semmi más ne érdekeljen, csak a külsőd.

Ha valami tényleg igaz, az az, amit anyud is 100-szor elmondott neked, mert bármi, Bármi lehetsz, de tényleg. Csak ehhez rengeteg energia kell, ha éppen nem szerencsés helyre és bőrbe születtél.

(Most az más kérdés és bővebb kifejtést is érdemelne, hogy ez miért így történt, de az biztos, hogy ezek az emberek nem kajálják ezeket a mondásokat. Egész egyszerűen azért, mert az ő világukban ez láthatóan nem működik, hiszen nem is kaptak mást, mint ezt a szemléletet! Sőt el is várták, hogy így gondolkozzanak!)

Az egész világ egyfolytában ezt sugallja: nem kellesz, ha kövér vagy, kicsi vagy, magas vagy, gebe vagy, más vagy, saját szememmel láttam, hogy valakit kövérsége miatt elbocsájtottak… , bármilyen jó szakember is volt, ezt valahogy nem tolerálták!

És amikor ezek a nők diadalittasan mennek tovább, akkor néz mindenki nagy szemmel!

Mintha az értékek megfakultak volna? Dehogy. Meg kell keresni azokat az embereket, akikkel jó csapatot alkotsz, ahol működik a szimpátia és megy az alkotás. Azt mondod, ez esélytelen? Mert kell a pénz, a nagyobb tv, a jobb kocsi?

No ebben a világban reményszigetként tűnik fel az, aki humorral kezeli a szépség dolgát és nem pátosszal, mert igenis mindenki tökéletes valakinek, annak az egy valakinek, és mindenki fejlesztheti olyan képességeit, amik olyan emberi közösségekbe vezetik, ahol számít a belső érték, amik “eladhatóvá” teszik és NEM a húspiacon!

Mert ez az út mégis járható, csak rengeteg társadalmi és családi elvárást kell semmissé tenni és önmagunkon is túllépve semlegesíteni hiedelmeinket, amik mozgatják “életünk”. Na ez a MELÓ. És rengeteg meló. Önmagunkon. Kilépni a dobozunkból.

Kistételben nézve a családban való szereped irtó fontos: mármint az például, hogy elfogadd magad. Vagy hogy nem kell tökéletesnek lenned, elég ha odafigyelsz másokra, és segítesz, ha bajban vannak, és jé… elfogadnak.

Anyuként fontos, hogy tudd a gyerekednek nem a “világ szemében tökéletes” anya kell, hanem a NEKI tökéletes. És hidd el, az tökéletesen elég és elég jó. És nagy utat jár be, aki ezt is tudja és nem görcsöl rá a tökéletes maximalizmusra.

És makrokozmoszban nézve, sokkal több is leledzik bennünk, mint a hervadó és eltűnő szépség.

Mert leszel egyszer olyan “öreg”, amikor már tudod, hogy nem kell érdekeljen, mások mit gondolnak, főleg rólad és nagyon is tudod helyén kezelni a szépség fogalmát.

Bár ezt megtehetjük erőnk teljében is, MOST is. Amikor még gyűjtünk öreg napjainkra. Emléket, élményt, protkóravalót.

Szeretettel Márti**

Milyen kérdések merültek fel benned? Miben segthetek én Neked?

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s