A jó döntés 4 alapkérdése – halogatóknak

Halogatás: mindent csinálsz, csak azt nem, amit kéne.
.
Hogyan húzd jól az időt?
.
Mindenkivel előfordul, van aki ezzel tölti a munkaidejét, de ezt is ki lehet cselezni, Te magad adj meg egy időkeretet arra, hogy meddig csinálhatod még a semmit.
Vagy adj meg egy időpontot: reklám alatt gyorsan megcsinálod azt a valamit, amit utálsz, de mégsem csinálja meg helyetted más. Én pl. tökélyre fejlesztettem a mosogatási technikám.
🙂
*
A halogatás – döntésképtelenség is egyben.

Az embert nem az emlékei, hanem a döntései és a tettei határozzák meg. (Ghost in the shell)

Hogy van-e jó vagy rossz döntés? Talán csak hosszabb vagy rövidebb nyúlüreg, amit be kell járnunk.

De túl a nyúlon, az üregeken… az intuíció mellett van 4 olyan kérdés, amiből könnyebbé tehetjük a döntést.

Az jó, ha hisznek benned. De az sem rossz, sőt, ha TE is hiszel önmagadban. Például abban, hogy a mostani tudásod legtöbbjét adva döntesz, és elfogadod, hogy nem feltétlenül döntöttél volna korábban így.

A döntés mindig felelősséggel jár. Ha félsz a következményektől, bizonytalanná válsz, képtelen vagy dönteni, akkor egy dolog jusson eszedbe. Ha magad nem lépsz, akkor majd más lök meg. És garantálom, hogy az tuti nem lesz kellemes.

Te sem szereted, ha más mondja meg, mi neked a jó, ugye?

Hányszor érezted már azt, hogy te babérjaidat mások aratják le? Hogy a te hátadon emelkednek fel?

Kapcsolat-e még az, amit már csak a megszokás tart össze, ráadásul semmibe vesznek, átnéznek rajtad, kihasználnak? Már nem egyszerre változtok? Egyikőtök sem változtat? Nincs odafigyelés, nincs intimitás, nincs érdemi beszélgetés???

Egyre csak halogatod, hogy kilépsz abból a munkahelyről, ahol az üresség, a megfelelnivágyás, a haszontalanság érzése erősödik benned?? Melóhely-e az, aminek már az említésekor is összeugrik a gyomrod?

Csak ez a témád? Nem tudsz ezeken kívül másra figyelni?

Halogatóvá váltál. Úgy érzed, képtelen vagy dönteni. Mert azért ez mégiscsak valahol kényelmes, és ezt legalább már ismered. Ezért inkább választod a megszokást. Már el is felejtetted, milyen is élni, érezni. Ismerős helyzet?

 

Adj magadnak 10 percet és gondold át, ha döntés előtt állsz:

 

1. Mi történik, ha megteszed?

2. Mi nem történik, ha megteszed?

3. Mi történik, ha nem teszed meg?

4. Mi nem történik meg, ha nem teszed meg?

 

 

 

Számomra a legérdekesebb válaszokat hozta, a “mi NEM történik meg, ha MEGteszed” kérdés volt. Vagyis mit akarok elkerülni, nem résztvenni benne.

Neked melyik kérdés hozza a legnagyobb felimerést?

Írj, nevess, élj! Vezess 1 mondatos naplót!

Mindehhez kívánok Nektek türelmet, 17 másodpercet és kellemes időt!

Ha kifordulnál onnan, ahol befordultál, keress meg!

Barátsággal: Márti**

Reklámok

Mérgező szülők – megbocsátás?

A témával sokáig hadilábon álltam. Hol feltettem, hol levettem. Túl mély, túl intim, túl sok. De aztán kérdeztetek. Beszélgettünk. Túl gyakori a téma ahhoz, hogy tabuként kezeljük. Essék hát erről is szó. Mert mindig van egy lehetőség, amiről nem tudsz vagy nem veszed még észre. Az élet osztja a lapokat, de TE játszol velük. Ezt ne feledd.

 

Amikor megpróbáltál TE másképp hozzáállni, amikor TE magad tetted bele az energiát, hogy “jobbá” válj, hogy úgy szeresd, ahogy neki jó, hogy végre ne magukkal foglalkozzanak, hanem téged is elfogadjanak, amikor bizonyítani akarsz még mindig, amikor táplálod a reményt  … és amikor mégsem változik semmi.

710345_5

Könyvajánló:

Kik azok a mérgező szülők?
Esetleg Ön is áldozatuk volt, vagy netán ma is az? Magánéleti kapcsolatai rendre kudarcot vallanak?
Fél az intimitástól, vagy éppenséggel annyira ragaszkodik a partneréhez, hogy mindent elnéz neki?
Ezekre, és még számos hasonló kérdésre kap választ ebben a világos közérthető könyvben, amely helyenként megdöbbentő példákkal illusztrálja, milyen sérüléseket okoz a gyerek lelkében a destruktív szülői magatartás, és teszi a felnőtt embert – nem ritkán egy életre a szülők rabjává. A könyvből azt is megtudhatja, hogyan léphet ki a szülők árnyékából..

A szüleink is válhatnak érzelmi bántalmazóvá, manipulátorrá? – kérdezheted.

Ha valaki fél az egyedülléttől, az elhagyatottságtól, könnyen válhat érzelmi zsarolóvá. Értsd ezalatt akár a hisztit, akár a kőszívű hozzállást.

Tényleg meg kell bocsátanunk a szüleinknek? Ha ezzel csak felmentjük és magyarázzuk őket, DE ők ugyanúgy folytatják…, tudatosan vagy öntudatlanul manipulálnak, szóval érzelmileg bántanak… akkor nem ez vezet felszabadult és örömteli felnőtt élethez.

Ha mégis a megbocsátás útját választod, és konfrontálódsz velük, akkor is szükséges minden bántás és ítélkezés nélkül végigvinni a folyamatot! Készülj fel a várható hatásra!

Könnyebbé válik a megbocsátás, ha nem vállaljuk többé az áldozat szerepét. Ha arra használjuk, hogy a harag ne bennünk munkálkodjon, ne minket tartson gúzsban. Csak annyit jelent, hogy elengedem a másik nyakát, mert megérdemlem a békét! Igazából magamért szól. Feloldozom… magam. S nem a másikat.

Mindenesetre, bármelyiket választod – megbocsátással vagy anélkül:

Könnyebbé válik a manipulátortól való megszabadulás, ha meghúzzuk a határainkat!

Most, hogy szülők lettünk, gyermekünk sokszor világít rá arra, hogy mi milyenek voltunk gyerekként, illetve szülőként MOST milyenek szeretnénk lenni. Az érzelmileg elérhetetlen vagy épp állandó támogatásra vágyó szüleink (a két véglet) saját párválasztásunkat is befolyásolják, nevelési stílusunkat is meghatározhatják.

Tudatos Nőként, segíthetünk magunknak feltérképezni és feldolgozni azokat a visszatartó nevelési és környezeti okokat, amik miatt további felnőtt életünk is újra és újra kátyuba jut, holtsávba érkezik.

A szavak kétélű tőrök: reptetnek vagy ölnek! Ne kövessük el azokat a hibákat, amiket szüleink velünk szemben elkövettek! Tudd, mennyire fáj gyermekednek, ha nem dícséred, ha nem tiszteled, ha rosszul és türelmetlenül bánsz vele. Minden gyermek egy külön világ, egy külön személyiség, külön szeretetnyelvvel és személyiségtípussal. (Ismerd meg ezeket! Ajánlom segítségem!)

A módszer, amit ajánlok (via Susan Forward – Mérgező szülők) erről szól: olvasásának folytatása

Kiút az érzelmek csapdájából – Kreatív Kapcsolatok

filocafe13

– Kiút a viszonzatlan szerelem, az önszabotázs és a manipuláció hálójából – 30+ – Kreatív Kapcsolat – Mentőöv – 5 lépésben

Az elején imádnivalóan szerethetők, titokzatosak, odafigyelők, megnyerők. Elhitetik veled, és te elhiteted magaddal, hogy élhető lesz a kapcsolat, de aztán lanyhul a figyelem, kivillan a méregfog, riadtá válik a lélek. Telnek az évek … és semmi sem változik, egyre gyakrabban söpröd a szőnyeg alá a gondokat, meghal benned az érző gondolat… nem mered elmondani, amit szeretnél…

Nincs ennél kiábrándítóbb: titkok, hallgatás, más utak. Amikor párod nemcsak a bajban nem képes melléd állni, de már az örömödben sem tud (akar) osztozni.

Érzéketlenné váltok. Eltűntök egymás látóteréből. Jön a megszokás és már észre se veszed, ezt sem. A legfurább, hogy közben vérezni kezd az ég is. Aztán minden beborul.

Kicsit jobban körülnézve azt mondod magadnak: mi a bánatot keresek én itt?

Mert közben pedig nagyon furcsa módon, de TE változol. Hiszen a párkapcsolatok 4. szakaszába jutottál, ahol mindketten más utak, irányok felé tartotok.

1. lépés – Vajon észreveszed-e a változás apró jeleit? Hány csapdát ismersz fel?

  1. Begubózol, és a továbbiakban lábtörlőként éled az életed, vagy épp fordítva, házisárkány lesz belőled. Naná, hogy érzed, valami mindig kiborít, valami óriási üresség és kő van a szived helyén. De tagadod. Megtagadod magad is.
  2. Még mindig a másik a hibás. Mindenben. Olyan harag van benned, hogy magad sem érted. Az elvárások csapdájába kerültél. “Jöjjön valaki, aki engem meg tud szelidíteni és legyőz!!!” Vered a melled és utálod az életet és benne mindenkit, akinek jó. Úgy értem jobb. Vagyis totál mindegy. Aki csak szembejön.
  3. Ezért aztán alkudozni kezdesz. Mindent megtennél, hogy visszaszerezd. Semmilyen eszköz nem számít, hiszen belül szétmar a nincs. Feltör benned a belső magány. Mert az is fáj, hogy engeded, hogy más ezt tegye veled. Hogy igazából menekülsz. Ki a világból. Elfuthatsz, de a probléma ott marad. Nem mást kell legyőznöd, hanem önmagad.
  4. MERT jön az igazi csapda: Összetart a megszokás, a pénz, a gyerekek. Pedig távol sincs közös cél, közös érzés, közös gondolat, közös idő. MÁS utak vannak. Hiányzik a megértés, a meghallgatás, egy kérdés, hogy érzed magad s már magad sem tudsz adni. Egyre többször vesz rajtad erőt a félelem, a szomorúság, többször, mint szeretnéd. Jönnek az aggodalmak, és a saját csapdáid, aggodalmaid, kifogásaid. Totál önszabotázs.

Na akkor lépj egyet hátra és néz kicsit messzebbről az egészet. (Nem, ne kend a másikra vagy a gyerekekre. Ők sem élvezik a tányércsörömpölést és amikor a kés megáll a levegőben.) És maradj most egy kicsit itt, maradj objektív és őszinte.

2. lépés – A párkapcsolat negyedik szakasza – MÁS utak  (1. kiváncsiság 2. kitárulkozás 3. igény a fejlődésre)  döntő a kapcsolatok megtartásában. Ebben az ordító csendben első lépés – a felismerés után – megjavítani és nem eldobni a kapcsolatot. A társas magány korunk népbetegsége. Könnyen elfelejtjük, hogy a tangóhoz kettő kell! Te is tedd meg a magadét!

Hogyan tegyek a közös jövőért? Tedd fel magadra az oxigénmaszkot, hogy a kapcsolatba is vigyél némi erőt! Vizsgáld meg. Aztán kérdezz!

olvasásának folytatása